Nagyon ritkán van alkalmam arra, hogy elvonulva nagy magányomban kezdjek el babrálni, valamit megvalósítani. Ha fényes nappal állok neki min. 1 gyerek van a közelben, de nem ritka, hogy mind a 3 kiscsibe ott legyeskedik körülöttem, mert ők rögtön „kiszagolják”, ha valamire készülök.

Na ezzel a ténnyel én már a tervezéskor számolni szoktam és mindig van egy-egy lépés, amit a megvalósítási folyamatban nekik szánok.

Ez persze akkor még egyszerűbb, ha konkrétan nekik készül a dolog.

Ahogy egy korábbi bejegyzésemben a közösségi oldalamon írtam, a drága Férj szépem elrakosgatta az építkezés során maradt hulladékfákat és ezek között jónéhány egyforma hasáb alakú, illetve 45fokban szeletelt darab maradt. A nagyságuk nagyobb, mint egy átlagos építőkockáé, de a lényeg, hogy a gyerekek könnyen tudjanak bánni velük és egymásra építhetőek legyenek, szabályos hasáb formájuk legyen.  A gyerekek gyakran építettek ebből az udvaron házikókat, sőt egész kis falucskákat, így igaziból ők adták az ötletet: csináljuk ezekből építőkockákat.

Egy esős napon advent küszöbén neki is álltunk.

A gyerekek feladata volt a 45fokos hasábok, a tetők lefestése pirosra, én pedig filccel megrajzolgattam a házikók ablakait, tetők mintázatát.

A gyerekek a mintázatok alapján tudják őket párosítani, vagy templomot, iskolát, óvodát „építhetnek” a sok ablakos verziókból, de ez már az ő képzeletükre van bízva.

Jelenleg a „kisműhelyemben” a szánkón kaptak helyett és ha befutnak a banditák, akkor rögtön átrendezésre is kerülnek ...ja és a bejárati ajtónk elé is jutott belőlük.